új blogot van, csiga műve, nézegetni olvasgatni ...
http://blacksnail.hu/21/

10-02-17

mikroszálakat húz a szád
szavakat fon köré a levegő
a hosszúsága éppen te
0,9 én átmérő
valami vastagodik az arcon
párát képez a szemekből
hidak alá fúj a szél
friss hóra téved az idő
egy korty bor se jut már
a pamut-poliészter keringő
ölelés után, újra
buborékot fújunk szívekből


(gondolatok polimertechnológia óráról)

10-02-12 Vers yxzrdtcjvkbh

21 én
(előhang)

„Dugjál. Ez a legjobb tanács, amit az ember egy másiknak adhat, komolyan. Alaposan átgondoltam és nem tévedek. Szükséglet - így hívják, és nem véletlenül. Túlérzékeny vagy? Gyakran törik el a mécses? Minden nő kurva és az összes férfi köcsög? A dolgok kicsúsznak a kezeid közül és nem tudsz koncentrálni a munkádra? Kielégítetlen vagy. Erre nem az önmarcangolás a megoldás, hajítsd el a mártírjelmezt és töcskölj. 
Ha nincs ló, jó a szamár is. De válassz first class-t. Nem kell túlzásba vinni, nem arra buzdítalak, hogy mindenkivel lefeküdj, aki megtetszik. (Hidd el, amit egy szamártól megtanulhatsz, szex nélkül is megtanulod.) Viszont ha baszatlanul áhítozol a lóra, kizárólag szamarak fordulnak majd meg utánad az utcán, mert a lovak bizony a kiegyensúlyozott darabokra buknak. Szóval kefélj. Gyerünk, hagyd magad, ne állj tovább ellen, jó lesz az. Nem elhinni kell, hanem csinálni, ezért most kelj fel, és hálj.”
(mamzel)

Vannak dolgok, amiket mindig csak keres az ember, vannak emberek, akik jönnek, vannak arcok akik, mennek, én vagyok, te vagy, de lehet, hogy mégsem ébredünk rá igazából a dolgok lényegére? Valahol elveszik minden, a megszokásokban.  Vándorlunk! Mindenhol: városokban, bárokban, társaságokban, utcán, színházban, könyvekben, szerelmekben, nőkben, de magadban mindig meg kell bíznod, hogy túléld a következő világ keletkezését. Vadászpilóták vagyunk, kezünk a piros gombon, és könyörtelenül kivégzünk mindent, ami körülvesz, és nem tetszik. De bárki tervezte is a körülötted lévő világot, te dönthetsz!  Dönthetsz, de ennek van egy olyan pontja, ami kényszerít. Vannak nők, akiket érdemes szemügyre venni, megnézni a pornófilmjeit, de igazából, valahol ott vesztették el, az igazi szépségüket, amikor az első ondófröccsenésbe beletorzult arcuk, majd sandán mosolyra húzódott a szájuk. Félreértés ne essék, csak azért szidom őket, mert csak annyi örömet hagynak nekem, hogy nézzem, az meg a maroknak egy pofon. Vannak nők, akik mellett le lehet élni egy életet, kompromisszumokkal, félig boldogan, csupán csak némi kis hiányérzet marad, viszont kellemesen eltelt vele az idő. Vannak nők, akiket meg kell fogni felrángatni, megitatni, megetetni, betömni a szájukat, és gyorsan elfelejteni. Vannak nők, akik az utca szépségei, a bárok a szépségei, a tökéletesség megtestesítőik. Ők mindenhol ott vannak, mindig előbújnak, megérinthetetlenek, és megközelíthetetlenek a legtöbb ember számára. Ők az örökös múzsák, a szőke lány a konditeremből, a fősulin a Szerda11órás lány. Ők a versek múzsái, a könyvek múzsái, az éjszakai rejszolások múzsái, a keddi buliból hazacipelt lány arca, a bombatestű buta lányok esze, az apró hibátlanságok, a hibás világban, az emberi lényekben. Ha elég mélyen beleivódott már az emlékezetedben, képes kijavítani minden tökéletlenséget, bármelyik (férfiak számára női, nők számára férfi, esetenként női) testen, agyon, gondolkodáson, fogálláson, műkörmön, lábszagon, szőrzeten. Mintha mindig minden elölről kezdődne. A szerelmek, a nevetések, az utolsó éjszaka utáni élet, és mindig visszacsöppenünk egy előző stádiumba. Amikor azok a fura kis játékok az ágyban merészebb álmokat szövögetnek a párokkal. Most jó lesz, újra jó lesz, már ismerlek, blablabla. Aztán én faképnél hagylak, de nem mondok semmit, nem zárom le, nem anyázzuk egymást, csak megsértődünk, és milyen jó lesz egy kis idő múlva, barátként békülő szex után, egy cigit elszívni, egymásra mosolyogni, hogy, igazából, most jó hogy nem látlak pár hónapig, majd nyugodtan visszacsöppenhetünk a saját életünkbe. Így nem hagytam egy éjszakás kaland emléket, se 1hét, 2 hét, 1 hónap, 2 hónap-ét, csak a srác, akivel soha többet nem akarok találkozni …, aztán én mégiscsak felhívlak, hátha ráérsz. Talán! Nem! Beszélhetnénk! Feljössz? Megszoktam már mindet. De reggel mégiscsak felkel az ember, felnéz, csinál egy kv-t , beleszürcsöl, bekapcsolja a gépét, és csak annyit mondd: Bassza meg a kis kurva hogy szopott! Szóval mindenki abban a stádiumban érzi a legjobban magát, amiben született az öntudata. 2 naposan, 2 évesen, 21 évesen, soha. Egy régi szép emlék felidézése az éjjel, többször is. Aztán csak az itt hagyott kávéscsészéjét figyelem. Ő se szereti jobban, mint én, de legalább annyira. Úgyhogy, ma dugjunk meg mindenkit, akik a könyvünkben szerepelnek. A kiadó menedzserét, a tinédzser fagyi árus lányt, azt a nővérkét a kórház előtt, és az összes sztereotípiát, például, hogy sokáig él a kapcsolat iránti hűség. Ha kérhetem, őt inkább hátulról, és jó alaposan, hiszen mindenki ezt szajkózza, aztán egy hálószobában ébred egy ismeretlen emberrel, aki mindig jobban dug… De senki sem kóbor kutya, aki igazi ember, tartozik valakihez. És vissza, visszatér, hogy a mocsárban legyen egy biztos pontja. Aki egyszer megérezte azt a szagot, soha nem akar messze menni tőle, de fél is, hiszen, pőrére vetkőzni, mindig magunkat adni, veszélyes. Nem mindig jön össze. Az együttélés szép, de akárkivel együtt lenni, aki megérdemli, és visszatalálni egy elkóborolt nap után? Hát az gyönyörű. És van egy 1 ember ezen a bolygón, akivel minden működik. Azok az okos angolok szerint, hogy megtaláljam, 0,0034% az esély. Kezdődjön …

10-01-15 Agymenés 21, ÉN, férfiak, nők, ők, szex, te

Feléledő égképek
lerántott lepedői alá pucérkodik
megnyálazott bőr tapad rá
csillagszínűvé omlik a szeme fénylő
szivárvány hártyásodása
elmeszinteket zúz morzsolt
elalvó nyelvvel nyeli le
a fülek színének furcsa
mellékízét
felszökkenő üveg pálcán át folyik
bele a sötét ég minden színével
megáldott univerzum csillaghalmazaiba
hogy látszódjék csak egyszer az a
köd
ellanyhult diszkó tiniknek
fáradt gőzzel és illattalan nyállal

ketyegek kicsit visszafelé aztán
ráélvezem a színes vibráló
pontokból szikrázó élvezetre a
pupillád körül

10-01-04 Vers csillag halmazok, idő

Lecsücsül a Nap a szemüvegem sarkára,
ráülve
nehezedik fújva megnyúlva,
kiolvadok mellé íriszkék lángokat szóró
csillagrobbanással,
leömölve a háztetőkön
folyatja szét a tegnap esti jóérzés
fölöslegben megmaradt tejsavóját
hajam szálai felisszák
elgörbülten aztán
forganyzott féme anyaga módjára
iszákolja le magát elém;
léptekkel fordul
Felszikrázik az ablakokba, leül
lassan és élénk mozdulattal rángat fel
az ablakba, hogy odaolvadok meredted,
elcsigázottan az aszfalton tükröződve

2009. november 22.

10-01-04 Vers csillogás

Szív

elélt bordákat
kényes harsona ipszilon csorbákat
rekedt hangú szelepeket
képekre formált szeletkék
egy kinyitott kamra ajtaján
ázott illat nyaka
megfonnyadt zsömle szagú
aszalt alakú szilvamag
végigburjánzó
lila és piros szorongás
tizedmásodpercenkénti
körökre osztott viadal
diszharmonikus fel és le
megnyilatkozás beömlésen

Zörej

kacatokra szedett nyúlánkság
az imbolygó hintaló-léten át
lámpafények szórta gondolathalmaz
olvad el ezer emberek közé
lehelt ködbe omolva
elvész a sugár pulzál a világegyetem
összeérnek csillaghalmazok és lüktetik
a világ minden pontját bezuhanni
egy pontba, egy csomóba és
végre csak egyetlen papírra vetett égi hullám
egy kis gömbhalmaznyi spirál lesz a
lét
megtöri a derekára ugró érzelmekből
szőtt fonalat kergető tudat kiscicája
és karmaival rozsdás zúgást
karmol és rág a széleire

Koszorúér csikorgás

vánszorog a macska-karma
közti karma
ha virága szárított izén lenni akar ma
szétsziporkázza az utolsó tündöklést
vérmes felöklelést
bika-baka módra szökdölést
antilop lett agancsos mezőfutó
zebracsíkjain a másik nem sávjain futó
ahová csak fehér négyzeten futó
karöltött vezeklés mert jobbra már
kanyar után egy újabb égtáj dombja vár
ipszilonosodott erkélyeken derekasan tár
ki kezet lábat rostot falat és meredélyt
csuklóból idomultan csapszegre vert szenvedélyt
elterülten ropogtatva ízesüléseit nyerít meredélyt
és imbolyog lüktet hullámzik
faházikóra szélen vadászik
lehull szakadékosítva a nevetés halmazán át
robbanó macskakarom-görnyedésbe
nyikorgó
küszöbön
csikorogva sarkon fordul
egy pillanatra végigcsókolja még a visszatekintés
csomót köt a létre és egyenesbe áll

2009. november 9.

10-01-04 Vers agyanyaghalál, érzelemgombolyag, Zörej

írta KenytheOne
Hejhó! Itt a Karácsony! Hol? Itt biztos nem -.-' A mocsok jobb ha távolabb tolja magát!

Hát, aki ismer, tudja, hogy rühellem ezt a napot. Több oka van a hozzáállásomnak, de ok nélkül is utálom. A képmutatás, a felszínesség és a kényszer-jóság förtelmes egyvelege a mai. A műmosolyok NAGYBETŰSünnepe. Bár a multik jól járnak vele az biztos, meg a karácsonyfaárusok. Ha már itt járunk, az élő fát kivágni egy napra gyökér dolog, aztán meg díszelegnek az út mellett kivágva szemétnek... hova lett a szépség a meghittség? Jah, hogy te műfát használsz. Persze van műanyag fa, dehátazmegugye hogy néz ki. Látod? Mű az egész.

Ajándékozás. Mi is az ajándék? Tudni és elvárni, hogy kapni fogsz? Egy ajándék lényege, hogy meglepjék vele az embert, de a mai napon mindenki tudja hogy kapni fog, mindenki kapni akar, hol van itt a meglepetés ereje? És miért csak a mai napon? Erre jó a karácsony, egyfajta lelkiismereti megnyugvást ad az embereknek... Igen, mai nap szerettem a gyermekeim, a mai nap szerettem a lányom, SŐŐT, 3-4 havi fizetésem rájuk vertem, hogy vigyorogjanak, most egy ideig nyugtom lesz...

Akit szeretünk, azt minden nap szeretjük, az év bármely napján megajándékozhatjuk, több száz aprósággal, vagy komolyabb dolgokkal is, igazi mosollyal, nem karácsonyi műmosollyal az angyalkás zenére pampogva. A mai napon pénzért árulják a szeretetet, de én inkább nem fizetek érte. Van akit szeressek és megfogom lepni valamivel az év minden napján és bármikor tudtára adhatom majd, mit gondolok, nem csak a mai napon. Így nem lesz lendületvesztés, nem lesz az, hogy jaaaaaaj, bezzeg karácsonykor milyen voltááál... Hát olyan. Amilyen mindig is vagyok.

Túl sok ma a hazugság, a megkínzott jóság, az elgyötört érzelmesség. 3-4 nap múlva, mikor majd leül a szeretet és mindannyian lehullajtjátok elszáradt tűleveleiteket leszállva közénk a földre, majd várhattok egy évet ismét, hiszen addig nem adhattok semmit senkinek.

A mikulást meg le kéne darálni, elegem van az öreg pedofilból, már az imidzse is ferde, szutyok coca-cola reklám...

Igen, amit írtam, nem mindenkire igaz, nem mindenki költekezi ki magát és nem mindenki álszent ma és van aki másnapokon is meglepi a szeretteit és van akit egyszerűen megfogott az ünnep hangulata. Hiszen ne általánosítsunk, ugyebár. Engem nem fogott meg :)

09-12-25 Agymenés antifaces, karácsony, KenytheOne

… és táncoljátok fikarcnyi szelek a friss párok puha magányát, hogy egyedül vannak, csak még nem tudja a férfi, hogy a fiatal lányok mellei között rugdosódó puha selyem illata nem csak a felnövés ábrándos világával ejt sebet a szíven, hanem pár év múlva a tökéletes testével angyalt formál, és egy újabb réteget húz le az emberről. Héj szél, szólj már a fürdőző embertömegnek, hogy sorakozzanak elém, a tökéletes testrésszel rendelkező maradványok, had válogassak közülük, új szeretőt magamnak, s bár bizony én nem tehetem meg, de a fiatalságom nem csak, hogy megteheti, de követelőzve igényt is tart rá. Legelteti szemeit, s végigsimul a mulandó idomok finom érintésén, mint azon a keddi napon, amikor megláttam. Tíz perc csodálat, s benne volt mindenem, a feladott élet illata, késő esti hazaérés, az újabb boros folt a kedvenc pólóm valamelyikén, a beruházott pénz mennyisége, és minden, ami számot tevő lehet abban, hogy az ember kihasználja, az adódó perc ragyogását. Tíz perc, nem több s mégis az a két hosszú idom a talpig, a kis surranóig, a kötött kardigán alatti barna hegytetők, s az a szempár, ami egyre többször találkozott az enyémmel, és hogy miért él bennem a mai napig ilyen pontosan, az a lány, akit akkor, abban a tíz percben tökéletesnek hittem?

Mert nem volt meg?

Azért, mert nem tudom a kis titkait, nem éltem végig a szülei pásztázó tekintetét, nem kellet az öregapja rossz borát dicsérnem, a mama zsíros húsai között elveszve érezni magam. És nem kellett belemerülnöm, nem voltam köteles neki semmit megtenni, nem tartoztam neki soha, nem kérhettem számon tőle semmit, nem tudtam, hogy az öccse drogozik-e, vagy a nővére hány férfival volt. Semmit se tehettem, csakhogy végigpásztázom, dicsérem a fenekét, a melleit, a szemeit, és mikor az apró részletek jöttek volna, a kis vonás hibák, amik elválasztják az embert az angyaltól, vagy éppen hogy angyallá teszik az embert, ezek kimaradtak. Csak tíz perc csodálat volt, tíz perc tömör, velős és teljesen őszinte csodálat, nem egy elnyújtott életnyi fáradtság, a megszokásokkal és az elvárásokkal, amiket ugyanúgy megkaptam volna tőle, az idő múlásával, ha elárulom neki, hogy rágondolok, mikor gondolni kell egy nőre … tíz percig.




régebbi, csak rátaláltam. Ez egy 4 napig nem beszélek veled novella :)!

09-12-23 Agymenés

Mindenkinek alkotásokkal teli ünnepeket kíván a Fiatal Alkotók és Kortársművészek Közössége!

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

09-12-23 Közlemény

Kedves F.A.K.K.-osok!

Frissítést végeztem a rendszerben! A régi FIOKos dolgok ki lettek szanálva.

Csiga és Laci művei ki lettek törölve, ők majd jelentkeznek, és odaadom nekik mentett változatban, ugyanis nem volt külön felhasználójuk.

Akik 6 hónapja nem publikáltak semmit, és nem is tudok róluk, automatikusan kirúgtam őket, a szabályoknak megfelelően.

További jó blogolást!

Kónya Kata

09-12-23 Közlemény 6, csiga, fiok, frissítés, hónap

1

09-12-12 Vers ÉN, gyász, nász, Ő, vers

az utolsó cigi fénye
az ablakpárkány fénye
az óramutató fénye
csak foton utáni dolog
[kilépő elektronok]

a testedből kilépő meleg
a tűzből kilépő meleg
a kávéfőzőből kilépő meleg
utána egyedül dobog
[kilépő elektronok]

aztán valahol mind itt van
a szőnyeg alatt itt van
a következő perctől itt van
a tekinteted után itt hagyott
kilépő elektronok.

09-12-12 Vers after, electron, leaving, me, microscopic, you

Sziasztok F.A.K.K.-osok!

A hétfői találkánkra vitatémákat fogok megadni.
A cikkekkel, írásokkal kapcsolatos nézeteitekre vagyok kíváncsi. Érdemes pontokba szednetek a gondolatokat, hogy fel tudjátok a mondanivalótokat építeni.
Nem értelmetlen bekiabálásokat szeretnék a témákkal kapcsolatban, hanem gyakorolni a vélemény ütköztetést, kulturált módon. A cikkeket belinkelem, sőt, ki is nyomtatom holnapra.
A vita felépítéséhez szükséges tudnivalókat itt találjátok:http://hu.wikipedia.org/wiki/Vita
Gyülekezés: 37 kolesz előtt 18:00

Cikkek, vitatémák hétfőn:

http://www.hetek.hu/belfold/200911/iroi_let_magyarorszagon

http://www.hetek.hu/fokusz/200909/iran_a_bombaval_az_egesz_vilagot_zsarolhatna

http://www.hetek.hu/riport/200909/az_ufok_genbanknak_tekintik_az_emberiseget

http://mamzel.freeblog.hu/archives/2009/10/25/11_oda/

09-11-29 Közlemény gyűlés, vita

A mai F.A.K.K.-ra mindenkit megkérek, aki szeretne a molinó készítésében részt venni, hogy attól függően mit szeretne alkotni rá, hozza magával a kelléket! 37-es kollégium előtt találkozunk, 18:00-kor!

Kata

09-11-23 Közlemény